Kossuth Lajos (1802-1894) az 1848-49-es szabadságharc bukása után, élete utolsó 33 évében Torinóban élt száműzetésben. Itt ismerkedett meg 1884 áprilisában Zeyk Saroltával (1865-1924), aki Erdélyből érkezett rokonaihoz látogatóba. Hosszú beszélgetések, együtt töltött séták és kirándulások során szeretetteljes, bensőséges kapcsolat jött létre a 18 éves lány és a 82 éves Kossuth között, aki lányát éppen 18 éves korában vesztette el, és magányos életet élt. Kossuth levelei és Zeyk Sarolta naplója tanúskodnak kapcsolatuk történetéről, mely hosszantartó levelezés révén a lány Erdélybe való visszatérte után is tovább folytatódott, szinte Kossuth haláláig. Zeyk Sarolta naplójában leír egy 1884 októberében tett kirándulást a Lago Maggiorénál, Kossuth és annak nővére társaságában. Az Isola Bellán lévő Borromeo-palota vendégkönyvében az 1884. október 3-i dátum alatt Kossuth aláírása ennek a kirándulásnak az emlékét őrzi.


Lajos Kossuth (1802-1894), governatore dell’Ungheria sollevata contro gli Asburgo, dopo la sconfitta della guerra d’indipendenza del 1848-1849, negli ultimi 33 anni della sua vita visse in esilio a Torino. Conobbe qui, nell’aprile del 1884, Sarolta Zeyk (1865-1924), arrivata dalla Transilvania in visita dai parenti. Lunghe chiacchierate, passeggiate e gite in montagna fecero nascere un rapporto affettuoso, intimo tra la ragazza diciottenne e Kossuth ottantaduenne che aveva perso una figlia proprio all’età di diciott’anni e viveva in solitudine. Lettere di Kossuth e il diario di Sarolta Zeyk testimoniano la storia del loro rapporto, che per una lunga corrispondenza continuò anche dopo il ritorno della ragazza in Transilvania, quasi fino alla morte di Kossuth. Sarolta Zeyk in un brano del suo diario descrive una gita al Lago Maggiore, fatta nell’autunno del 1884, in compagnia di Kossuth e sua sorella. Sul registro dei visitatori del palazzo Borromeo sull’Isola Bella, alla data del 3 ottobre 1884, la firma di Kossuth conserva il ricordo di questa gita.